Ilyen anya, olyan anya – nem vagyunk egyformák

Nem vagyunk egyformák. Embernek, nőnek, anyának sem. Semmilyen szerepünkben. És ez így is van jól. De ha így is van jól, miért baj mégis?

Miért bántja egyik anya a másikat, miért olyan nehéz elfogadni, hogy ami egyiknek megfelelő, elviselhető, csodás, az a másiknak nehézség, kibírhatatlan, átokverte helyzet? Miért nem tudjuk elfogadni, hogy egy tanács nem jó mindenkinek, hogy egyetlen igaz út nem létezik, hogy nincs senki, aki a kizárólagos tudást birtokolná?

Az anyaságon belül rengeteg kicsi (vagy nagy) terület van, ahol segítségre szorulunk, támogatásra várunk, megértésre vágyunk, hogy elismerést vagy dicséretet ne is említsek. Hiszen mi magunk is iszonyú kritikusan viszonyulunk önmagunkhoz, állandóan méricskélünk, elemzünk, kételkedünk, önmarcangolunk. Milyen jó lenne, ha a te hülyeséget beszélsz, mert én tudom jobban attitűddel rendelkező megállapításoktól el lehetne köszönni! Végleg.

De nem megy. Annyira nehezek a mindennapok néha, hogy talán jól esik jobban tudni valamit másoknál. Vagy legalább egy valakinél. Annál, akinek épp nagyon nehéz. Aki nem tudja, hova forduljon, kit kérdezzen, merre induljon. Aki épp nem tudja, hogy jól csinálja.

Mert jól csinálja. Ő is, én is, te is. Mindenki a maga módján. És igen, lehet, hogy hibázik. Biztosan hibázik. Hiszen emberből van. Mind hibázunk. Aki tesz, az hibát követ el. Valamikor biztosan. Lehet, hogy cumit ad, amit később képtelenség elvenni. Lehet, hogy nem ad cumit, pedig talán könnyebb lett volna megnyugtatni a babát. Ki tudja mindezt előre? Utólag nagyon könnyű okosnak lenni.

Az anyaság nehéz terep. Kezdve a várandósság időszakán át, a szülés módján keresztül a szoptatás vagy tápszer kérdéséig, a hozzátáplálásig, vagy a cumi, napi fürdetés, kencék használata, akármire gondolok, minden egyes témánál belefutottam én is a jó akarók kedvesnek álcázott megnyilvánulásaiba.

Ilyen anya, olyan anya - nem vagyunk egyformák

Nem vagyunk egyformák. Nincs egy igaz út. Ahogy nekem a két császár volt az utam, úgy másnak a két hüvelyi szülés. Ahogy én vérrel és verejtékkel küzdve, de szoptattam, úgy más tápszert ad, a harmadik tejben fürdik. Ahogy én adni akartam, de nem kellett a cumi, úgy másnál évekig társ, a harmadik ördögtől valónak tartja. Ahogy én egyiket minden nap fürdettem, a másikat nem mindennap, úgy másnak a heti egy, vagy a napi kettő normális.

Ahogy én az igény szerinti hozzátáplálást választottam, más a hagyományos úton halad. Ahogy én a bölcsi mellett döntöttem, és nem jött be, más is mellette dönt és bejön, a harmadik ellene dönt, és azon az úton megy. Ahogy nekem bevált a home office, más megőrül tőle.

És tudod mit? Bár nem vagyunk egyformák, mégis mindannyian jól csináljuk. Mert csináljuk. Közben hibázunk, kételkedünk, sírunk, tanácsot kérünk, átkozódunk, reménykedünk, bízunk, összetörünk, de újra felállunk. Mindannyiunk útja más. Máshonnan indult, más úton halad, máshová vezet. Vannak közös pontjaink, céljaink, megállóink, szakadékok, hegyek és völgyek, napsütötte rétek pillangókkal. (Habos tortánk nem nagyon van.)

Rád mosolyoghatok egy ponton, ahol összefutunk, valószínűleg nem is ugyanott tartunk az utunkon, nyújthatok kezet, adhatok zsebkendőt, kínálhatok vállat, mormolhatok nyugtató szavakat, a terhedet átvenni nem tudom. Ahogy te sem tudod az enyémet. És nem is kell.

Az én terhem az enyém, a te terhed a tiéd. Megbirkózom vele, és te is megbirkózol vele. Mert képesek vagyunk rá. Minden jó tanács ellenére is. A jó tanácsok sokszor vattába csomagolt mérgező nyilak. Azt hivatottak jelezni, hogy a másik mennyivel jobban tudja, mennyivel jobban csinálta, mennyivel felkészültebb volt, jobban tudta, mikor kihez és hol kell fordulni, mit kell és hol megvenni, mi a veszélyes és mi az ajánlott. Vagyis jobb anya.

De nem jobb anya. Jó anyja a saját gyerekének, ahogy én jó anyja vagyok az én gyerekeimnek. A jó anyaság nem mások mércéin múlik, nem az ő ingerküszöbüket megugorva teljesedik be. Nem könyvek definiálják, nem okos emberek kerítik körbe.

Hogy jó anyja vagyok a gyerekemnek, azt egyedül a gyerekem tudja. Ha neki jó, ha ő boldog és elégedett, ha figyelek rá, ha kellő mértékben foglalkozom vele, ha én magam jól vagyok igyekszem jól lenni, ha minden tőlem telhetőt megteszek, és ő érzi, hogy biztonságban van, hogy törődnek vele, hogy fontos, akkor bizony jó anya vagyok.

Jó anya vagy.

Írj véleményt

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .