2020 – új év, új remények

Nem hiszek abban, hogy attól, hogy megváltozott az év utolsó két számjegye, majd egy csapásra bármi (akármi) más is változik, legalábbis jó irányba biztosan nem. Nem teszek fogadalmat, mert úgysem tartom be, és semmi értelme hazudni – önmagamnak. Másnak lehet, magamnak hülyeség.

Nem mondom, hogy a tavalyinál csak jobb lehet, mert ez sem igaz. Mindig minden lehet(ne) még rosszabb is. És amint kimondom, vagy talán gondolni is elég, hogy már csak felfelé vihet az út, az élet bebizonyítja az ellenkezőjét. Ahogy tette ezt az elmúlt három évben.

Vagy a bolygók a bűnösek, hogy rossz időben rossz helyen mernek tartózkodni, vagy a szüleim, hogy rossz időpontban sikeredtem erre a világra – már ha valaki hisz az ilyesmiben. Én sok mindenben igen, a bolygók állásában is némely tekintetben, de a hibáztatásról már leszoktam.

Ez tavalyi lecke volt és piszok kemény. De végre, oly sok év után, átjött. Ami ebben meglepetés, hogy a nem hiábztatás megkönnyebbülést hozott magával. Mármint állandóan azt keresni, hogy ki vagy mi a hibás abban, ami velem történik.

Persze ettől még nem gondolom sem azt, hogy mindenről én tehetek, sem azt, hogy mások tettei nem károsak nekem akár szándékoltan, akár véletletlenül. De azt gondolom, hogy a helyzet adott, amin ha nem tudok változtatni én magam, akkor változtatni tudok a hozzáállásomon. Azon, ahogy a helyzetre tekintek.

2020 - új év, új remények

Ennek megfelelően tudomásul vettem, hogy az életem fő problémáin egyelőre nincs módom drasztikusan alakítani, de apróságokban léphetek előre. Szóval nincs fogadalom, vannak viszont tervek. Kis lépések másnak, annál nagyobbak nekem 😀

Ha innen nézem, reményekkel telve vágok neki az új esztendőnek. Arccal a nap felé fordulva mosolygok egy sort a hideg szélben, és csak annyit mondok: köszöntelek, 2020, és köszönöm, hogy itt lehetek.

Írj véleményt

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .