Te, aki (kis)iskolás korú gyermeket nevelsz, figyelj kicsit

Lehet, hogy úgy döntöttél, hogy mindenkinek meg próbálsz felelni, köztük a sulinak és, és ezért percekre lebontott napirendet alakítasz ki a gyereknek. Nagy reményeket fűzöl az órákig tartó tanuláshoz, bármi is legyen a módja, online tananyag, tankönyv, olvasás, szobasport, zene… akármi. Ezért korlátozod a kütyühasználatot, amíg minden újra a régi kerékvágásba nem kerül. Közben meg…

A gyerekeink éppen annyira félnek, mint mi. A gyerekeink nem csak hallanak mindent, ami körülöttük elhangzik és zajlik, de érzik az állandó feszültséget és félelmet is. Soha nem éltek még át ilyet, a legtöbben nem érezték a szüleik terheit. Legalábbis nem ennyire.

Habár a gondolat, hogy hetekig nem kell suliba járni, piszok jól hangzik, ők egy előrehozott nyári szünetet vártak, sok játékkal és nevetéssel. Ehelyett a valóság, amit kaptak, hogy be vannak zárva a lakásba, nem találkozhatnak a barátaikkal, nagyszüleikkel, nem mehetnek a kedvenc helyeikre, ellenben tanulni kell, na ez kicsit sem vicces.

Most derül ki, hogy a suli viszont jó buli. Ez milyen hihetetlen kijelentés egy normális világban! De ebben a kifordultban teljesen helyénvaló és érthető. A suli jó buli. Tanár tanít, aki tudja mit tanított eddig, nagyjából azt is, hogy ki mit fogott fel belőle, egy tőle megszokott módon és módszerrel magyaráz.

Ehelyett mi egy 30 évvel ezelőtti emlékkupacot próbálunk előhívni, gyakran halvány lila gőzünk sincs, hogy a gyerek mit tanul, mert mi nem tanultuk, nem ekkor, nem így, nem ennyit, nem ilyen szinten. Rémes érzés! Különösen a lesajnáló pillantás, anya, te még ezt sem tudod, nem jól tudod, nem jól mondod, nem is így kell, nem így szoktuk, és sértődötten elvonul, vagy beszól, legalább kaja lesz?

A suli jó buli, ott vannak a haverok, barátnők, a kisebb vagy nagyobb csínyek, balhék, vihogások, sértődések, jegyektől való félelmek, megszokott arcok, történések. Ez most mind nincs. Egyik sincs. Csak erején felül teljesítő (teljesíteni próbáló) szülő, aki ha megfeszül, sem lesz elég jó tanár. Legyen inkább elég jó szülő, az fontosabb amúgy is, most különösen.

A következő hetekben a gyerekeink nem lesznek jók. Éreznek (ők is) félelmet, haragot, ellenállást, hiszen a dolgok nem a megszokott módon zajlanak, és ennek megfelelően fognak viselkedni is. A mi mércénk szerint rosszul, a helyzet alapján normálisan, és előre láthatóan. Ne lepjen meg egy dühroham, egy sírógörcs, ajtócsapkodás, beszólás, kinek-kinek a kora és vérmérséklete szerint.

(Az én közel 3 évesem ma a tojásokkal kísérletezett: megnézte, hogy milyenek lesznek, miután 1 méterről becsapódnak a frissen felsikált konyhakőbe… 9 tojás nézett bánatosan rám a héjdarabok között. A nagyobbik fuvolázik, és olyan dühödten játszott, hogy örültem, hogy nem dobolni vagy trombitálni írattam be.)

A gyerekeinknek szükségük van ránk, a szeretetünkre, a megerősítésünkre. Hogy tudják, minden rendben lesz. Ezzel persze együtt jár az is, hogy a percre lebontott napirend nem fog működni. Néha (gyakran) el kell térni tőle, hogy egy kicsivel több, extra szeretet tudjunk adni, egy dögönyözés, egy közös sütés, egy közösen elénekelt dal, akármi formájában.

Nekünk ez vált be:

  • sütünk minden nap. Én kicsit belehalok, ezért váltogatom az egyszerűbb összedobálós sütit a nagyobb melót igénylővel, de néha hagyni kell pl. pogácsát szaggatni, kenni, szórni is a gyereket. Még akkor is, ha utána dupla annyi időt takarítok.
  • kísérletezünk. Kapott a nagy karácsonyra egy egész komoly mikroszkópot, az most nagyon jól jön. Ő már felfedezte (kikísérletezte) a koronavírus ellenszerét is, nagyon finom, kissé tea íze van…
  • olvasunk egymásnak. És rettenetes elszántsággal igyekszem nem beleszólni, kijavítani, visszakérdezni, ásítani vagy épp elaludni.
  • rengeteg állatos filmet nézünk, meg rajzfilmet, és szabad kütyüidőben béna meséket. Amiket rendes időben képtelen vagyok elviselni, most lehet, módjával.
  • barkácsolunk. Mármint a gyerekek, én meg takarítok utánuk. A wc-papírgurigák nagyon használhatóak, ahogy az egyéb színes papírok és felettébb fontos díszek, de jól jön most a millió vasalógyöngy, gipszkészlet, gyurma, meg amit csak találunk. És ha a kész művet ki is lehet festeni, az maga a mennyország. Nekik.
  • Társasoznánk is, ha nem borulnék ki az állandó csalás és szabálymódosítás miatt (nekik szabad, nekem nem), így társas helyett mi a közös éneklést és táncot vezettük be, üvölt egy zene, és mindenkinek kell énekelni és táncolni rá. Hol én választok, hol ők. Ez utóbbi néha nem könnyű…
  • Vagy simán nem csinálunk semmit, csak mesélek, hogy milyen volt, amikor…
Te, aki (kis)iskolás korú gyermeket nevelsz, figyelj kicsit

Ne aggódj

Egy percet se aggódj a suli miatt. Mindannyian, szülők és a gyerekeink is ugyanabban a hajóban evezünk. Most nagyon nehéz. Akár home office, akár munkahely, plusz a háztartás, meg a tanulás (tanítás), meg a többi gyerek, idősebb szülők, és a házastárs… sokat kivesz belőlünk. De a suli miatt ne aggódj. Újra ki fognak nyitni, tanárok fognak tanítani, néhányunkat le fognak szúrni, másokat kiemelni, hogy szerintük jól vagy rosszul csináltuk az ő dolgukat.

De az az ő dolguk, ők a profik, nekünk nem is kell annak lennünk. Nem kell élet‑halál harcot vívni, mert épp nem akar számolni, vagy írni, olvasni, szerkényt ugrani. Totál felesleges ráordítani, mert nem egészen a terv szerint halad. Semmi értelme az iskolai tanórák idejét (mennyiségét) elvárni tőle, különösen nem, ha tiltakozik. És normális, hogy tiltakozik.

Szerintem a fontos az egész szar helyzet után az lesz csupán, hogy a gyerekek jól legyenek, ne roppanjak össze se lelkileg, se fizikailag. Hogy a jegyeik milyenek lesznek, az másodlagossá válik egy időre, ha nem is örökre. De később nem arra fognak emlékezni, hogy mi mindent csináltak, hanem hogy mit éreztek veled, általad ez alatt az időszak alatt.

Adj szeretetet. Adj biztonságérzetet. Adj megértést, kedvességet, támogatást. És maradj egészséges.

Írj véleményt

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .