Húsvét karanténban – el lehet térni a hagyományoktól?

Gyorsan el is mondom az én válaszomat, röviden és tömören: igen, el. Én legalábbis idén el fogok, és már ettől a gondolattól legalább olyan izgatott vagyok, mint a gyerekek magának az ünnepnek a gondolatától.

Nálunk a húsvét egyébként sem olyan súlyú, mint a karácsony, már ami a hagyományokat illeti. Kevésbé elmélyült, nem jut eszembe róla a pompa, a fények, illatok, az arany, a brokát, a lelassulás, a meghatottság, és hasonlók. Nincs is kifejezetten húsvéti menünk, sütik, megszokott menetrend. Az ajándékok is aprók, bár darabszámra soknak hat, de se értékben, se méretben nem számottevőek.

Lazábban ugyan, mint a karácsonyt, de azért hagyományokat őrizve és tartva szoktuk a húsvétot is ünnepelni. Van finom kaja (kivéve, ha elrontom), sonka és tojás különféle verziókban, néha babsaláta és hasonlók, más sütik, mint amik a hétköznapokon az asztalra kerülnek, de nem annyira keretes, mint a karácsony. Sokkal inkább a vidámság, a kacagás, a napsütés, pillangók jutnak róla eszembe.

De idén más lesz. Idén járvány van, és karanténban vagyunk, és nincs sonkám, mert nem kaptam, tojásom ugyan van, és sütni is tudok, de így már mégis más lesz. És úgy döntöttem, hogy ha már más lesz, legyen nagyon más.

Egy átlagos évben húsvét vasárnap a várkertben tojáskeresést rendeznek a gyerekeknek. Az elrejtett csokikat tonnákban mérik, és a Milka ajánlja fel a nagy részét. A tojásokat vadászó gyerekek több ezren vannak összesen. Gyönyörű, néha megható, vidám és kacagós, csokifoltos és ragadós, boldog vigyorral együtt járó rendezvény. Idén ez is elmarad.

Mi marad hát 2020-ban a húsvétból? Úgy gondoltam, egyszerre leszek pocsék anya, szuper anya, lustán laza vagy lazán lusta, de mégis biztos vagyok a csillogó tekintetekben és az örömteli sikkantásokban.

2020: Húsvét karanténban - el lehet térni a hagyományoktól?

Az első változtatást az okozza, hogy be vagyunk zárva, kimenni csak néha, csak mi, rövid időre és a közelbe lehet. Viszont az idő gyönyörű, pompás a napsütés, a meleg, a finom szellő, a zöldülő és színesbe öltöző táj. És van hozzá egy elég nagy erkélyünk, ahol most a csúszda is van egyelőre, amíg végleg el nem dől, hogy itt a nyár. Szóval a lényeg, hogy mivel olyan ajándékot kap a kicsi, amit a szabadba szántam, nemes egyszerűséggel előbb megkapta.

De persze nem ennyire egyszerű. Ha az egyik megkapja, a másiknak is meg kell, ez logikus, hiszen bár pár évvel idősebb, azért mégis csak gyerek. Tehát húsvéti ajándékokat két részre bontottuk. Lettek azok, amiket most oda akartunk adni, hogy örömük teljen benne, és a maradtak későbbre azok, amik a csokik és apróságok, és mindegy, milyen idő van.

A húsvét nálunk tojáskereséssel jár, nem csak a várkertben, hanem itthon is. Akármilyen idő van, a lakásban mindig rejtünk el pár zacskó meglepetést, nem is feltétlenül csokikat, de kulcstartót, szív alakú radírt, kisautót, apró plüsst, amiket év közben gyűjtögettünk egy erre a célra szánt dobozban.

Ezt néhány éve kezdtük, és nagyon bevált. Mindig van itthon valami apróság, amit szükség esetén elő lehet kapni, akár egy bátorságot igénylő eseménynél (a kórház ilyen volt például), de ilyen célokra is tökéletes. Néha csak úgy is rendezünk kincskeresést, mert mi éppen annyira élvezzük, mint a gyerekek. 🙂

Ennek két módja is van, most az előrehozott húsvéti ajándékokhoz egy rejtvényt kellett megfejteni. Pontosabban hármat, mert három darabban voltak az ajándékok. Ez három rejtekhelyet jelent, és három versikét. Rímekkel 🙂 A versikék mutatják meg a rejtekhelyeket. Ezeket kitalálni, szép papírra megírni, rajzolni rá, egyértelműsíteni, hogy itt bizony húsvétról, nyúlról és ilyesmikről van szó, a meglepetéseket titokban eldugdosni nekünk is nagy örömet adott.

Aztán látni, hogy már akkor ragyog a szemük, amikor felfogták, hogy ez bizony egy olyan levél, amit el kell olvasni, értelmezni, a rejtvényeket megfejteni, majd visítva örülni a meglepetésnek. Egy délutánt elszórakoztunk ezzel, aztán érkezett még öröm mindannyiunknak magukból az ajándékokból is, ők szórakoztak, mi meg mosolyogva néztük a vigyorra húzott szájukat. Ez volt az első felvonása a húsvétnak.

A másodikat a valódi húsvétra tartogatom. Itt a tojáskeresés másik verzióját alkalmazzuk. Ehhez van egy kincses térkép részlete, amelyen van egy x. Az x-et megtalálva lesz két kisebb ajándék, és egy másik térképrészlet. A legvégén a részletekből összeáll egy igazi térkép, ami a fő ajándékhoz vezet. Ez most a kettőbe vett ajándékok miatt csak a két húsvéti plüss lesz a csokival, az apróságok pedig a vésztartalékos dobozból kerülnek ki.

A két ajándékcunami között pedig feladatuk is van, idén a teljes dekort ők készítik, némi felnőtt segédlettel. Van kavicsfestés, ablakdísz, asztali dísz (plusz nagyjából egy tonna szemét…)

És mivel nincs sonkám, a húsvéti menü is játék lesz. Felírtuk cetlikre a kívánságokat, mindenféle kaját és sütiket egyaránt, és beletettük egy dobozba. És húzunk 🙂 Így ugyan nem hagyományos húsvéti menü lesz, de garantáltan olyasmit kapnak, amit ők választottak, és örülnek neki.

Tehát pocsék anya vagyok, mert nem lesz igazi, hagyományos húsvétunk, még ha az nálunk eleve laza is. Szuper anya vagyok, mert meglepetés viszont lesz dögivel. Lusta is vagyok, mert a macerás, több lépcsős kajarengeteg helyett a gyerekek igényeinek megfelelő, faék egyszerűségű ételek készülnek majd.

De a legjobb az egészben: a húsvét nem pár óra, nem egy-két nap, hanem több mint egy hét lett így. A gyerekek szemei csillognak, nem unatkoznak, és nem foglalkoznak azzal, hogy milyen lenne, ha…

🙂

Írj véleményt

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .